Gyakran feltett kérdések

A fogágybetegséggel kapcsolatban gyakran feltett kérdések és válaszok.

A baktériumokban gazdag lepedék az íny gyulladását okozhatja, ami fogágybetegség (parodontitis) kialakulásához vezethet. A csontszerkezet felritkulása miatt parodontitis esetén úgynevezett tasakok képződnek az ínyszél mentén, a fogak meglazulnak, ami akár azok elvesztéséhez is vezethet.

Az ínygyulladás (gingivitis) egy olyan, gyulladással járó kórkép, amelynek az ínyszél határt szab, ezzel szemben a fogágybetegséget csontlebomlás is jellemzi. Ez a csontveszteség a különbség a két kórisme közt; az ínyre korlátozódó folyamat nem vezet a fogágy lebomlásához. Optimális otthoni szájápolási rutin segítségével a gyulladt íny meggyógyítható, fogágybetegség esetén ez azonban más: a gyulladás miatt lebomlott csontállományt a szervezet jó szájhigiénia mellett sem képes újra felépíteni.

Amennyiben a parodontitis kezdeti fázisát nem diagnosztizálják időben, pár hónap alatt értékes szöveteket veszíthet a fog tartószerkezete. A rendszeres és jó szájápolás tehát egyrészt az ínygyulladás, másrészt a fogágybetegség megelőzésének legjobb és legköltséghatékonyabb eszköze.

Az ínyvisszahúzódás nem mindegyik formája vezethető vissza fogágybetegég (parodontitis) fennállására. Amennyiben Ön azt tapasztalja, hogy az ínye visszahúzódott, két lehetséges helyzetet érdemes számításba vegyen:

Elképzelhető, hogy ínyrecesszióban szenved. Ez az állapot túl erős fogmosás miatt is kialakulhat. Az erősen mozgatott fogkefe újra és újra felsértheti az ínyt, ami pedig gyógyulásakor mindig egy kicsivel visszább húzódik, egészen addig, míg az alatta fekvő foggyökér szabaddá nem válikAz ínyvisszahúzódás azonban szájápolási szokásainak megváltoztatására, kisebb erőkkel történő fogtisztítás hatására sem fog visszaalakulni eredeti állapotára.

A fogágybetegség ezzel szemben egy gyulladásos kórkép, melynek hátterében bakteriális invázió áll. A kezelés elmulasztásával a fogágy lebomlása meghaladja az ínyszél szintjét, ez a folyamat a korai stádiumban azonban nem szembetűnő. A később tovább progrediáló parodontitis esetén a kezdeti ínyszintsüllyedést ínyvisszahúzódásként érzékelheti, hiszen ilyenkor a gyökérfelszín is szabaddá válik.

A folyamat eredetére vonatkozó kérdésre végső soron egy fogászati vizsgálat adhat választ.

A fogágybetegség (parodontitis) egy gyulladásos kórkép, melynek hátterében patogén baktériumok jelenléte áll. A kezelés elmulasztásával a fog tartószerkezet lebomlása külsőleg látható nyomok nélkül továbbterjedhet az ínyszél mentén a mélybe. Ez végső soron az oka annak, hogy Ön nem tudja felismerni, ha a fogágybetegsége van.

Az ínygyulladás (gingivitis) egyes jeleit azonban könnyen azonosíthatja magán: egyrészt az ínyszél duzzanatát és pirostól egészen haragosvörösig terjedő elszíneződését tapasztalhatja, másrészt fogmosáskor a fogkefe vagy fogselyem használatára vérzés jelentkezhet. Mindezek mellett fontos számításba venni azt, hogy a dohányzók ínyének vérzési hajlama alacsonyabb, emiatt a parodontitis felismerése számukra nehézségekbe ütközhet.

Ezzel szemben a fogágybetegség is rendelkezik bizonyos ismertetőjelekkel, amelyek alapján a kórfolyamat azonosítása egyszerűbb: ahogy a gingivitisben, úgy a fogágy gyulladásakor is megduzzadhat, vörössé válhat az íny. Mivel parodontitisben a csontszerkezet is leépül, a fogak elmozdulhatnak, ezáltal a fogközök megnyílhatnak. Előrehaladott fogágybetegség esetén emellett a fogak erősebb mozgathatósága, illetve a baktériumokban gazdag lepedék miatt kellemetlen szájszag is tapasztalható.

Annak, hogy Önnek fogágybetegsége (parodontitise) van, több oka is lehet.

A bakteriális lepedék (más szavakkal plakk, biofilm) a fogágybetegség kialakulásának vezető oka. Egyes baktériumfajok jelenléte a szájüregben tovább kedvez a kórkép létrejöttének. Az, hogy az otthoni szájápolási rutinja hosszabb ideje elégtelen, illetve hogy a fent említett, hajlamosító mikroorganizmusok valamelyikével a tolerálhatónál magasabb aránnyal rendelkezik, szintén a fogágybetegség hátterében állhatnak.

Mindenképp figyelmbe kell venni továbba az olyan rizikótényezők esetleges jelenlétét, mint például a dohányzás, az egészségtelen, hiányos táplálkozás, a kezeletlen cukorbetegség vagy a stressz. Végezetül felmerülhetnek egyes genetikai faktorok, amelyek felelőssé tehetők a fogágybetegség kialakulásáért. Ezek talaján az immunrendszer működése zavart szenved, így nem tud egészséges módon reagálni a patogén baktériumok jelenlétére.

Egy első konzultáció alkalmával a fogorvos megállapítja, hogy Ön ki van-e téve a fogágybetegség (parodontitis) ismert hajlamosító tényezőinek. Ilyenek többek között a nem megfelelő egyéni szájhigiénia, a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás, a cukorbetegség vagy a stressz.

Ezen felül az orvos vagy a dentálhigiénikus elvégez egy rövid, pár percig tartó vizsgálatot a fogágy állapotának felmérésére.

Egy (íny-, vagy parodntalis) szonda segítségével meghatározott pontokban, kíméletesen és milliméter pontosan detektálják az íny elemelhetőségének, behatolhatóságának mértékét.

Ezt a rutinvizsgálatot további pontosítások csak abban az esetben követik, amennyiben a fogágy pusztulására utaló jeleket találtak. Ekkor kerülnek felvételre kiegészítő Röntgenképek, valamint egy részletes parodontális státusz.

Habár fogágybetegséggel is lehet egészséges, ínyének állapota sosem lesz olyan, mint eredeti formájában.

A fogágybetegség (parodontitis) egy gyulladásos kórkép, melynek a fogak tartószerkezetének lebomlása áll a hátterében. Nem kezelt esetekben ez a kemény- és lágyszövetvesztés a fogak elvesztését is maga után vonhatja. Tulajdonképpen az íny kezelése csak a gyulladás enyhítésére, optimális esetben megfékezésére alkalmas. Ez az állapot egészségesnek titulálható, hiszen a gyulladásos tünetek megszüntetésével a fogágy lebomlása is megáll.

Egy komplex parodontális kezelés esetén a hosszútávú eredmény csakis akkor fenntartható, amennyiben a páciens optimális otthoni szájhigiénét tud fenntartani, ezzel nap mint nap megakadályozva a bakteriális plakk megtelepedését és a gyulladás újbóli kialakulását.

Emellett a dentálhigiénikusok és fogorvosok által végzett folyamatos professzionális szájhigiénés gondozás is a siker kulcsa, hiszen ezáltal az esetlegesen újra kialakuló problémák időben felismerhetők és legyőzhetők.

Újabb tudományos vizsgálatok bizonyították, hogy a fogágybetegség (parodontitis) jelentősen megnöveli a fogászati implantációval fellépő komplikációk esélyét. Ezen komplikációk kiváltképp az implantátumok állcsontban való rögzítését érintik, így akárcsak parodotitis esetén, egy bakteriális gyulladás miatt a csontszerkezet leépülhet. Ez a kóros állapot a periimplantits, aminek kezelése rendszerint jóval bonyoultabb, mint a fogágybetegségé. A kezeletlen periimplantitis az érintett implantátum elvesztéséhez vezet.

Publikáltak azonban olyan tudományos kísérleti eredméyneket, amelyek bizonyították, hogy sikeres parodontális terápiával a periimplantitis kialakulásának kockázata jelentősen csökken.

Amennyiben Önnek fogágybetegsége van, a fent vázolt okokból kifolyólag elengedhetetlen, hogy egyrészt az implantátumok behelyezését megelőzően komplex parodontális kezelésen essen át, másrészt, hogy a dentálhigiénikus és fogorvos által meghatározott időpontokban rendszeres professzionális szájhigiénés gondozáson részt vegyen.

Egy komplex parodontális terápia végeztével a hosszantartó eredmény csakis akkor fenntartható, amennyiben a páciens optimális otthoni szájápolási rutint tud fenntartani, ezzel nap mint nap megakadályozva az ínygyulladás újbóli kialakulását a baktériumokban gazdag lepedék miatt.

A siker kulcsa továbbá a dentálhigiénikusok és fogorvosok által végzett rendszeres professzionális szájhigiénés kezelés, hiszen így az esetlegesen újból felmerülő problémák időben felismerhetők és kezelhetők.

Ezen higiéniés kezelések általában három-, négyhavonta, vagy félévente esedékesek. A gyakoriság az egyéni szájhigiénia, az ínygyulladás mértéke és az úgynevezett maradványtasakok (reziduális tasakok) meglétének és állapotának a függvénye.

Fogeltávolítás (extrakció) után a szájnyálkahártyának és az alatta fekvő csontnak pár hétre vagy hónapra van szüksége ahhoz, hogy teljesen meggyógyuljon. A foghúzás miatt kialakult hézag rendszerint ennél hosszabb ideig változatlanul fennmarad.

Több hónapnyi fennállás esetén megtörténhet, hogy az ellentétes csont (állkapocs esetén a felső állcsont és fordítva – felső állcsont esetén az állkapocs) fogai, mivel a velük szemben lévő fog hiányzik, a saját tartószerkezetükből mintegy kinőnek, elongálódnak, ezzel az eltávolított fog helyére előrenyomulva kitöltik az alattuk vagy felettük rendelkezésre álló szabad teret.

Az is előfordulhat, hogy a hézag szomszédságában a fogsorívben attól hátrébb helyet foglaló fog kezd el a foghiány felé dőlni, mezializálódni.

A rágóképesség helyreállítása vagy javítása érdekében a foghiányt implantátummal vagy más protetikai megoldást választva el kell látni. Ilyen lehet például egyes igényeknek megfelelően vagy pénzügyi megfontolásból a rögzített koronák, hidak vagy kivehető, lemezes fogpótlások készítése.

Would you like to send us a question?

We will try to answer you your question as soon as possible.

    Additional Information

    You can use all our content for your own productions while acknowledging the Creative Commons License:

    Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0
    https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/4.0/deed.en

    How to cite our content:
    www.periodontal-health.com / CC BY-NC-SA 4.0