A fogágybetegség (parodontitis) fő oka a bakteriális lepedék, amit plakknak vagy biofilmnek is neveznek. Ismeretesek továbbá kockázati tényezői, mint a dohányzás vagy a kezeletlen cukorbetegség, melyek befolyással bírnak a kórkép kialakulására.

A fogágybetegség (parodontitis) fő oka a bakteriális lepedék, más néven plakk vagy biofilm. Ezen kívül a két legismertebb kockázati tényező a dohányzás, valamint a kezeletlen cukorbetegség.

A fogínygyulladás (gingivitis) fő oka a bakteriális plakk. Az ebben található baktériumok közül egyese fajok pedig elindíthatják vagy súlyosbíthatják a fogágybetegség (parodontitis) folyamatát.

Az íny és fogágy gyulladását a fogfelszínen lerakódó baktériumok okozzák. Nem kielégítő szájhigiéné mellett a mikroorganizmusok nagyon gyorsan tudnak szaporodni. Ezen fajok legtöbbje ugyan ártalmatlan, van azonban egypár, amelyek akár kis számban előfurdulva is igen komoly fertőzéseket tudnak okozni.

Ha a lepedék nincs alaposan letisztítva a fogak felszínéről, arra az íny pár nap alatt gyulladással válaszol; vörös színűvé változik, megduzzad és a legkissebb mechanikai ingerre is vérezni kezd, például amikor fogselyemmel vagy fogköztisztítóval hozzáérünk. Azonban ha a baktériumok eltávolításra kerülnek, akkor a gyulladásos jelek is hamarosan megszűnnek.

A fogkő kalcifikálódott plakk, ami kialakulhat az ínyvonal alatt és felett is. A fogkövet specialistának rendszeres időközönként el kell távolítania.

A plakk (lepedék, biofilm) a nyálból kioldódó ásványi anyagok hatására meszesedik, így alakul ki a fogkő, amelynek lerakódása az összes fogfelületet érintheti. A fogak gyökere a legtöbb esetben érintett ott, ahol mély parodontális tasakok találhatók.

Mivel a fogkő felülete érdes, ezért folyamatosan újra és újra megtelepednek rajta a baktériumok. Képződését emiatt amennyiben lehet, meg kell akadályozni, amire a legmegfelelőbb módszer a megfelelő otthoni szájápolási rutin alkalmazása.

Ugyanakkor a már kialakult fogkő otthoni körülmények között nem távolítható el, a rendszeres, fogorvosi kontrollal egybekötött professzionális fogtisztítás ezért elengedhetetlen.

A dohányzás csökkenti az íny ellenállóképességét a baktériumokkal szemben. Az aktív dohányosok arányaiban sokkal több fogat vesztenek el, mint akik már leszoktak, vagy sose dohányoztak.

A dohányzás nem csupán az általános egészséget rontja a légzőrendszeren keresztül, hanem közvetlenül az ínyre is kihatással van.

Még jó szájhigiéné mellett is, a dohányzás az állcsontok fokozott leépülését okozza. A dohányosoknál sokkal több mély parodontális tasak található, ami egyben sokkal több patogén baktériumot jelent. A dohányzók a parodontális kezelésekre is rosszabbul reagálnak, ezért átlagosan több fogat vesztenek el, mint a nemdohányzók.

Azoknak, akik leszoktak, már pár év alatt is sokat javulhat az ínye. Akár egy évvel a leszokást követően is tapasztalhatóak változások a továbbra is dohányzokkal összehasonlítva.

Azok a cukorbetegek, akiknek állapota nem rendszeresen ellenőrzött, nagyobb kockázattal rendelkeznek a fogágybetegség (parodontitis) kialakulására. Hasonlóképpen, a fogágybetegek fokozott rizikót mutatnak a cukorbetegségre.

A fogágybetegség (parodontitis) és a cukorbetegség (diabetes mellitus) hatnak egymásra. A nem, vagy helytelenül beállított vércukorszinttel rendelkező cukorbetegeknél fokozott a kockázata a parodontitis létrejöttének, és fordítva: fogágybetegeknek magasabb rizikóval rendelkeznek a cukorbetegség kialakulására, romlására. Másrészről, a jól beállított vércukorszint nem jelent megnövekedett kockázatot a fogágybetegségre nézve. Érdekes, hogy az egyik betegség kezelése pozitív hatással van a másik kimenetelére is. Ezért elengedhetetlen, hogy egyrészt a cukorbetegeket a fogorvosok, másrészt a fogágybetegeket a háziorvosuk vizsgálja meg az esetleges cukorbetegség felderítése végett.

A parodontitis és a cukorbetegség összefüggéseire vonatkozó információkat, különösen a korai felismerés fontosságát jobban meg kell érteni. Sajnos csak kevesen tudják, hogy ezek a kapcsolatok léteznek, és emellett a cukorbetegeknek csak körülbelül fele tudja, hogy valójában szenved e betegségtől.

Az egészségtelen étrend ínyre gyakorolt hatását gyakran alábecsülik. Ennek következményei mind a cukorbetegség, mind a fogágybetegség (parodontitis) fokozott kockázatát jelentik

Az egészségtelen táplálkozás növeli az ínygyulladás mértékét. Ez fokozza az ínyszél duzzanatát és a fogak rögzítettségének romlását, valamint a korábbi ínygyulladást is.

Hasonlóképpen, a nem megfelelő étrend növeli a cukorbetegség (diabetes mellitus) kialakulásának kockázatát, amely tovább súlyosbíthatja a szervezet egészségi állapotát. A diabetes egyrészről fokozott kockázatot jelent a fogágybetegség kialakulásában, másrészt ronthatja az elvégzett kezelések sikerességét.

A genetikai különbségek miatt a fogágybetegség (parodontitis) elleni immunválasz eltérő lehet, ezért a klinikai kép személyenként nagyon eltérő lehet.

A stressz ínyre gyakorolt hatását gyakran alábecsülik; csökkenti az ellenálló képességét a káros baktériumokkal szemben. Egyrészt az immunvédelem romlik, ami miatt az ínygyulladás gyorsabb kialakulhat, másrészt a páciensek általában kevesebb időt fordítanak a napi otthoni szájhigiénére is, az ebből eredő nagyobb baktériumterhelés pedig kedvezőtlen hatással van a már sérült ínyre és fogágyra.

A genetikai különbségek miatt a fogágybetegség (parodontitis) elleni immunválasz eltérő lehet, ezért a klinikai kép személyenként nagyon eltérő lehet.

Az íny és a fogágy gyulladását baktériumok okozzák, amelyek lerakódnak a fog felületén. Ezen baktériumok elleni immunválasz során a gyulladt ínyben fehérjék szabadulnak fel, amik károsíthatják a fog tartószerkezetét, és hosszútávon a fogat rögzítő szövetek degradációjához vezethetnek.

A genetikai különbségek miatt az immunrendszer különböző intenzitással reagálhat a kórokozó mikroorganizmusokra. Ez az oka annak, hogy nem minden embernél alakul ki ugyanaz a parodontális betegség

A fogágybetegség (parodontitis) következményei, krónikus betegség lévén, általában csak időskorban válnak észrevehetővé.

A fogágybetegség ritkán akár 18 éves korban, vagy nagyon kivételes esetekben gyermekkorban kezdődik. A legtöbb páciens nagyjából 35 éves kora körül kezdi észlelni a tüneteket. Mivel a betegség általában csak lassan progrediál, az érintettek sokkal később – vagy túl későn – figyelnek fel az első jelekre.

A kezeletlen, vagy nem szakszerűen ellátott fogágybetegség folyamatosan problémát jelent. Időskorban a következmények még inkább észrevehetők.

You can use all our content for your own productions while acknowledging the Creative Commons License:

Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0
https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/4.0/deed.en

How to cite our content:
www.periodontal-health.com / CC BY-NC-SA 4.0